A kismamák és az elvárások

Régen úgy nőttek fel a lányok, hogy mindig volt előttük anyai minta. Manapság ez egyre kevésbé jellemző. A gyermekvárásra való felkészítés feladata sokszor a szülészeteken és a szülőszobák környékén tevékenykedő szakemberekre marad. Hiánypótló rendezvényként indult négy évvel ezelőtt a Születés Hete. A TAVAM (Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért) egy hetes programsorozatának debreceni rendezvényén dr. Ádám Borbála is tanácsokat adott. Az előadó évtizedek óta dolgozik a területen – rendszeresen tart szakmai előadásokat, végez szülésre felkészítést, és szoptatási telefonos tanácsadást.

– Milyen élményei vannak a szüléssel kapcsolatban?

– Részben saját élményeim, hiszen van két gyerekem, részben pedig a munkámhoz kapcsolódóan. Húsz évig dolgoztam a szülészeti klinika újszülött osztályán, ahol szoros kapcsolatban voltunk a szülőszobával, nagyon sok szülést láttam, valamint telefonon is rengetegen keresnek meg bennünket e témában az ország szinte valamennyi részéről.

– Régóta foglalkozik kismamákkal. Tapasztalatai mit mutatnak: mennyire és hogyan változott a nők és a férfiak hozzáállása a szüléshez, a gyerekvállaláshoz az utóbbi időben?

– Jó és rossz irányba is változott. A férfiak régen teljesen ki voltak rekesztve a szülésből, ma viszont már egyre többen vállalják, hogy bemennek a szülőszobára, hogy jelen legyenek a gyerekük világrajövetelénél. A véleményem az, hogy az apás szülés csak azoknak való, akik valóban szeretnének ott lenni, mert azt tapasztaltam, hogy azok a férfiak, akik nem tudnak a szülőszobán segíteni, a tehetetlenségük miatt rosszul érzik magukat. Erre tehát fel kell készülni. A nők hozzáállása is más manapság, aminek főként társadalmi okai vannak. Régen egy csecsemő, egy kisgyerek mindig volt a családban, úgy nőttek fel a lányok, hogy volt előttük anyai minta, hiszen mindig volt egy kisgyerekes testvér vagy nagynéni a környezetükben. Ma ez már nem jellemző. A sok egyke miatt nagyon sokan jönnek úgy szülni, hogy soha életükben nem volt a kezükben csecsemő, és ez hátrány. A nők egy része próbál irodalmat találni, ismereteket szerezni, hogy ezzel kompenzálja azt a társadalmi hiányt, ami miatt nem volt még dolga gyerekkel, más részük viszont nem, éppen hogy csak annyira készülnek fel, hogy meg tudjanak szülni. A felkészülés persze sok mindentől függ. Ha valakinek irreális elvárásai vannak, túl szép, túl rózsaszín számára minden, nagyot fog csalódni. Reális dolgokra kellene felkészülni, mi ebben próbálunk segíteni.

– A szülésről, a gyereknevelésről rengeteg információ áll ma már a nők rendelkezésére, de a felkészítés arra, hogy egy gyerek milyen változásokat hoz lelkileg, mintha még mindig hiányozna. Önök szakemberek mennyire tudnak ebben segíteni a nőknek?

– A lelki felkészülést hozná magával az élet. Régen a gyerekek csecsemő-babákkal játszottak, ma már inkább Barbie-babákkal, ami az önmegvalósításra, tehát egy teljesen más szerepre készít fel. A mai világ nem igazán kedvez a gyerekvállalásnak – szándékosan használom ezt a szót, bár nem szeretem. Jól mutatja ezt az a tény, hogy a nők egyre később szülnek, harmincéves kor után születik az első baba, utána már nem nagyon van idő másikra, mert a biológiai óra ketyeg.

– A nőknek sem könnyű. Ott van egyrészt a társadalmi nyomás, hogy egyre kevesebb gyerek születik, másrészt az önmegvalósítás, a karrier kérdése, harmadrészt a stabil párkapcsolat, a biztos egzisztencia megteremtésének problémája, ami egyre nehezebb. Meddig nem késő még egy fiatal nőnek, hogy gyereket vállaljon?

– Tulajdonképpen soha nem késő. Azt azért ne felejtsük, hogy ha valaki negyven évesen szül, mire a gyereke húsz éves lesz, addigra ő hatvan. Más kérdés, hogy hogyan áll a szüléshez, a gyerekneveléshez egy fiatal és egy idősebb nő. Aki nagyon fiatalon szül, sokkal játékosabban áll hozzá, kevésbé veszi komolyan a dolgot, talán épp ez ennek a veszélye, aki viszont idősebb korban szül, túlaggódhatja. Egészen más lelkiállapot a kettő.

– Rengeteg a szüléssel, a gyerekneveléssel kapcsolatos irodalom, segítség nélkül nehéz eligazodni az információk tengerében. Mit tud javasolni, hogyan tájékozódjon a kismama?

– Nagyon sokféle módon jutnak információhoz a kismamák, részben a rokonság segít, részben az a sok anyag, ami fent van az interneten – bár utóbbiak közül nem mind helytálló és igaz. Nem könnyű tehát válogatni. Én azt tudom javasolni, hogy nyitott szemmel, józan ésszel, és két lábon állva a földön kell tájékozódni, bár hozzáteszem, egy várandós nő lelkiállapota azért egészen más, ez egy teljesen sajátos, egyéni lelkiállapot. A tudomány mondott már mindenfélét, ilyet is, olyat is, de az anyák mindig hallgattak a szívükre, mindig el tudták dönteni, nekik és a babájuknak mi a jó.

– Ön évek óta a szoptatás elkötelezett híve, tagja A Szoptatásért Magyar Egyesületnek, s e témában tartott a Születés Hetén is előadást. Miért tekinti szívügyének a szoptatást?

– A szoptatáshoz kevés kell, mégis nagyon nagy a hatása, nagyon hatékonyan tud segíteni egészségügyi, pszichológiai szempontból, és a családok szempontjából egyaránt. A technikai tudás mellett nagyobb szükség van empátiára, türelemre, ami a mai kórházakban, szülészeteken általában nincs meg. A Szoptatásért Magyar Egyesület szívügyének tekinti a szoptatással kapcsolatos ismeretek terjesztését. Nagyon sok tanfolyamot tartunk, elsősorban szakembereknek, védőnőknek. Úgy gondolom, ezzel hatékonyan tudunk segíteni.

– Sokan sokfélét állítanak a szoptatásról, ellentmondásos vélemények vannak például arról, meddig kell, meddig érdemes szoptatni.

– Mi azt szeretnénk, hogy az első hónapokban minél több csecsemő kapjon anyatejet, de a statisztika szerint ez csak a felének sikerül. 3 hónapos korban, amikor még minden csecsemőnek az anyatej lenne a legjobb, a szoptatottak aránya 50 % körüli. Az adatok azt mutatják, hogy ahol a baba még 3 hónaposan kap anyatejet, ott a szoptatás tartós marad, kitolódik 1-2 éves korig, vagy gyakran még tovább. Ezzel kapcsolatban viszont kialakult egy probléma: a tartósan szoptató nőknek szembe kell nézniük a gúnyolódásokkal, s ami szomorú, sokszor az egészségügyi dolgozók oldaláról. A nemzetközi ajánlás szerint addig kell szoptatni, amíg a baba igényli, kb. 2 évis korig, de nincs határ. A magyar ajánlás ennél kicsit szégyenlősebb. Én mindig azt mondom, a kismama hallgasson a szívére, szoptasson addig, amíg mindketten – ő és a baba is – igénylik.

– Mennyire segíti a debreceni egészségügyi intézményi rendszer a kismamákat?

– Országos szinten – úgy gondolom – egész jól. Én minden anyát, várandós nőt arra biztatok, hogy nyugodtan fogalmazza meg az érzéseit, kívánságait, nyugodtan mondjon véleményt, mert a szülészeteken, ahol egyre jobban fog érződni a piaci szellem, sokat adnak a szülő nők véleményére, csak az ő visszajelzésük alapján tudnak változtatni. Ha tehát a szülő nők elmondják véleményüket, a jövendő kismamáknak segítenek.