Hordozni, táplálni és nevelni

A XIX. század második fele dobta felszínre először azokat az aktivistákat, akik a későbbi nőmozgalmak keretében forradalmian új státuszt szántak a nőnek. Az oktatáshoz és a politikai szavazathoz való jog elnyerése volt a tét. Ma, nőként, tudjuk, hogy sokat köszönhetünk a harcos elődöknek, ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy Emmeline Pankhurst-öt és társait tekintik előképüknek pl. a XX. századi nőmozgalmak jelenkori vadhajtásai is.

Zavarodottság uralkodik sokszor a modern a nőben a családalapítással és a gyermekvállalással kapcsolatban. Kételyek gyötrik a hibás önmeghatározás következményeként és a tétel figyelmen kívül hagyása miatt, miszerint a nő elsősorban arra születik, hogy anya legyen, hordozzon, tápláljon és neveljen. Ravasz László református püspök a világ legszentebb kiváltságának és isteni művészetnek nevezte az anyaságot a XX. század elején. „A nőnek az a specifikuma, átka, vagy nagyszerű kiváltsága, hogy ő hordozza, szüli és táplálja a gyermeket; azt a gyermeket, akiben az élet megújul, felfrissül s ad hoc betetőződik, tehát aki az élet célja, eredménye s fennmaradásának eszköze. Ez a

feladat nincs a nő értelmére, vagy kedvére bízva − jaj volna a világnak, ha arra volna bízva − ez nem szokás, divat, mulatság, vagy sport, hanem az életparancs, a nő egész szellemi, lelki és testi alkata, egész lényét átható, azon uralkodó és azt szervező ösztön. Ennek az ősi ösztönnek a kipusztítása, háttérbe szorítása, meddővé tétele, vagy kijátszása a nőiség alapvető vonását bontja meg s ezzel az emberi nem egyik felét eltorzítja, vagy éppen megcsonkítja.” Utolsó mondatával a püspök arra figyelmeztet, hogy sohase hallgassunk olyan agitációra, amely a nő legfőbb életparancsát negligálni kívánja.

A legfőbb életparancs jegyében, a várandósság és az anyaság megszenteléséért rendezte meg a Születés Hete Közhasznú Társaság a Születés Hete elnevezésű országos rendezvénysorozatot, melynek debreceni koordinátora és központja az elmúlt hétvégén a Turmalin Életmódcentrum volt. A debreceni „Születés-nap” fesztiválra invitáló meghívó fülszövege szerint a programok elsősorban ahhoz segítették hozzá a kismamákat, hogy ne szorongással és bizonytalansággal teli időszakként éljék meg a várandósságot, hanem értékes, nőiességüket megerősítő életszakaszként. A két nap alatt közel hetven érdeklődő fordult meg a centrumban választ keresve pl. arra, hogy hogyan érdemes táplálkozni a várandósság idején. A sok gyümölcs és zöldség mellett javallottak a fehérjetartalmú élelmiszerek, ellenjavallott viszont a zsíros étel, az alkohol és az édesség. Az elfogadható testsúlynövekedés havonta 1 kg. A vas, a jód, a folsav és a kálcium bevitele fontos ebben a periódusban, akárcsak a rendszeres testmozgás (a kismama torna, a séta és az úszás a legkedvezőbb). Mozogni egyébként a fesztiválon is volt alkalma a betérőnek, már ha eleget tett pl. a kismama hastáncot vezető tanár szíves invitálásának. A babamasszázs és a

csecsemőkori úszásoktatás témája új alternatívaként villant fel, hasonlóan azoknak a homeopátiás szereknek az alkalmazásához, amelyeket a terhesség idején jelentkező problémák kiküszöbölésére használ a homeopátiás orvoslás.

Dr. Krasznai Zoárd szülész-nőgyógyász a korai gyermekvállalás nehézségeire hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva azt, hogy a lányanyákkal ma is mostohán bánik a társadalom, a szociális háló pedig ebből a szempontból igen gyenge. Fiatalkorú terhesnek ma a 18. életévét be nem töltött várandóst tekintjük. A leggyakrabban felmerülő szülészeti probléma esetükben az, hogy sokszor csak előrehaladott terhességi korban ismerik fel a várandósságot, s hogy elmaradnak a korai szűrővizsgálatok. Sajnos jellemző a felelőtlenség is, mind a táplálkozás, mind a terhes gondozáson való részvétel tekintetében. A fiatalkorúak körében gyakoribbak a szövődmények és a gyermekágyi problémák. Az abortusz kényszermegoldást jelent, s jogi problémákat vet fel: a szülő, illetve a gyám beleegyezése nélkül nem hajtható végre a terhesség megszakítás. Magyarországon az összes abortusz 10%-a tinédzserkorban következik be (az USA-ban ez az arány 20%). Krasznai Zoárd szerint a legtöbbet akkor tesszük gyermekünkért, ha szilárd értékrenden alapuló pozitív modellt mutatunk számára, igyekszünk elnyerni a bizalmát, s időben felvilágosítjuk szexuális kérdésekben. A tiltás nem megoldás. Az orvos leginkább az óvszert és a hormonális fogamzásgátlást javasolja tinédzserkorban.

A fesztivál üde színfoltjaként dr. Kovács Károly szülész-nőgyógyász orvos tálalt néhány olyan, a magyar népi hitvilágban gyökerező hiedelmet és szokást, melyek a szüléssel, a születéssel kapcsolatosak. Erdélyben, ahol fogadott bábákkal szültek a nők, mindig gyertya jelezte az ablakban a nagy eseményt. A házban a szülés idején semmi sem lehetett zárva; az ajtó, a fiók, sőt még a ládika is nyitva maradt. Szokás volt a magzatburok egy darabját megszárítani, majd porrá törve a cseperedő gyermek kezére helyezni, hogy jó munkát kapjon később, a lábára tenni, hogy szerencsével járjon az életben, s a nyelvére kenni, hogy mindig igazat szóljon. A hétfőt, a keddet, a csütörtököt és a pénteket fiús-, a szerdát, a szombatot és a vasárnapot lányos fogantatási napnak tartották. A kismama párnája alá fakanalat, vagy főkötőt helyeztek, ha lányra vágytak, fejszét, pipát vagy pipaszurkálót, ha fiúra. A problémamentes terhesség fiút jelentett, a várandós nő égő gyomra nagy hajú gyereket. Ha pedig az anyós nem akart újabb unokát, annyi lakatot dobott a kútba, ahány évig elejét akarta venni menye újabb terhességének.