Mikor egyik éven
útra kelt a szánkó,
Roskadozva ingott
a telizsákoktól.

Hat rénszarvas húzta
a Mikulás szánját,
Alig bírták együtt
a kimerítő munkát.

Ahogy elindultak,
Anna néne látta,
Hogy beesik egy levél
a postaládába.

-Vajon ki írhatott,
és miért ilyen későn?
Bontotta ki a levelet
Anna néne félőn.

A levélben az állt:
„Kedves Mikulásom!
Van nekem egy hatalmas,
fájó kívánságom!

Beteg lett az anyukám,
kihullott a haja,
Már egy éve is annak,
hogy fekszik az ágyban.

Napról napra gyengébb,
és sírdogál folyton,
Gyógyuljon meg nyomban,
ez a kívánságom!

Nem játékot kérek,
nem is édességet!
Hanem anyukámnak
újra egészséget!

Mikulás bácsi!
Ugye megpróbálod?
Nekem anyukám jelenti
az egész világot!”

Anna néne végzett
a rövid levélkével
Mit is kéne tenni
ezzel a kéréssel?

Leült a konyhában
csendben töprengeni
Ezért a gyermekért,
ki anyját így szereti!

Potyogtak a könnyek
két barna szeméből
Tappancs kutyus,
Cirmos cica azonnal odajött.

Tappancs körbejárta
Anna nénét nyomban.
Cirmos cica dorombolt,
S bújt simogatóan.

Az ablakpárkányon
ott ültek a cinkék,
Szalonnabőrt csipegettek,
s nézték Anna nénét.

Vajon mi baj lehet?
Miért sír a néne?
Mi baj várhat mostan
a Mikulás vidékre?

Anna néne okos volt,
és nagyon melegszívű
Elővett egy ládikót,
volt benne egy gyűrű.

Így szólott magában:
-„Tennem kell valamit!”
Van egy varázsgyűrűm,
Tudom, hogy megsegít!”

Azzal felvette a gyűrűt
A gyűrűs ujjára,
És üres lett azonnal
a Mikulás konyhája!

Nagyot néztek mind
az ott lévő állatok
Hová tűnt a néne?
Ilyet már ki látott?

Aztán Cirmos mindjárt
Nyivákolni kezdett,
Tappancs meg ugatni,
Hogy elérje a csendet!

Ám a cicus az ugatást
felettébb utálta,
Még hangosabban nyávogott,
ez így még sem járja!

Olyan csinnadrattát
Rendeztek ott ketten,
Minden állat meghallotta
Mikulás vidéken!

Közben Anna néne
Tündérhonban termett,
Tündér volt maga is,
a gyűrű segített.

Bár Mikulás apó
erről mit sem tudott,
Anna néne ismert
Minden varázslatot.

Ahogy látható lett
Anna néne teste,
Tündérformát öltött,
Hogy más is megismerje.

Gyönyörű hajából
csodálatos tincsek
Hullottak vállára,
Azok voltak szépek!

Földig ért a haja,
Szőke hajzuhatag,
Rózsasziromból állt
Mentéje, szoknyája.

Aranyselyemszálból
Készült cipellője,
Darázsderekát
napfény fonta körbe.

Szivárvány ragyogott
gyönyörű hajában,
A legszebb tündér
Volt Tündérországban.

Mikor meglátták őt
Tündérnővérkéi,
Mind elébe jöttek,
Annát köszönteni.

-Isten hozott itthon,
Újra Tündérhonban!
Hogy-hogy itt vagy nálunk,
És nem Mikuláslakodban?

-Drága Testvérkéim!
Jött egy késett levél,
Amiben édesanyjának
Jó egészséget kér

Egy kicsike gyermek,
ki nem magára gondolt,
és szomorúságában
a Mikuláshoz szólt.

Együtt többet tehetünk,
Mint egyedül bárki!
Azért jöttem beszéljük meg,
Mit tudunk csinálni?

A tündérek a szemüket
Azonnal becsukták,
És hallgatták csendesen
A hárfamuzsikát,

Mert Tündérhonban mindig
Ez a zene szólott,
Éjjel-nappal minden zugba
nyugalmat varázsolt.

Aztán mikor mindük
Szemét kinyitotta,
Tudták mit kell tenniük,
Ott nincs szükség szavakra.

Anna néne mosolygott,
Megfogta a gyűrűt.
Eltűnt Tündérhonból,
S a konyhában feltűnt.

Akkor már a cicuska
Oly vadul sziszegett,
Hogy Tappancs izgalmában
Nyűszíteni kezdett.

-Ej kedveseim, hát
mi ütött belétek?
Szabad hangoskodni?
Mit tesztek? Nézzétek!

Nagyot néztek rögvest
A mérges állatok,
Szégyelték magukat,
S mindük elhallgatott.

Anna néne tejet,
csontot adott nekik,
Tudta, hogy azt mindannyian
Felettébb szeretik.

Aztán nyomban munkához
Látott a konyhában,
Fogalmazott egy levelet,
Sok jó kívánsággal:

„Ez egy jó kívánság
A betegek részére
Mert ki beteg, szenved,
S vágyik egészségre!

Azt kívánom minden
Betegnek a Földön,
Életébe újra
Egészség köszöntsön!

Mert minden jó kívánság
Jót indít útjára,
És minél többen mondjuk
Nagyobb a hatása!

Aztán Anna néne
becsukta a szemét,
És elképzelte, hogy más nincs,
Csak teljes egészség!

Kopogtattak az ablakon,
A Jó szándékú cinkék:
- Láttunk mindent Anna néne!
Itt van a segítség!

És akkor a cinkék is
Írtak egy levelet,
Hogy megerősítsék
a sok szeretetet!

Ám akkor odaért
a házhoz minden állat,
Hogy hangot adjanak ők is
a sok jó kívánságnak!

A sünik is írtak,
meg az egerek is,
Megtörték a csendet
Hangos beszédeik.

Arról beszélgettek,
Hogy a szeretetnek
Csodás jelét adta
ez a kicsi gyermek!

Aztán észrevette ezt
Tappancs és a Cirmos.
Hirtelen ők lettek
A legjobb barátok.

Gyorsan írni kezdtek,
De nem is akárhogy,
Tappancs diktált,
És azt írta le Cirmos:

„Ez egy jó kívánság
Mindenki részére
Akár férje van,  gyereke,
Vagy egy felesége.

De akkor is jó kívánság,
ha még csak egy gyermek,
Mert a kicsi gyermekek
Őszinték és szépek.

Azt kívánjuk mindenkinek,
Kutyának, macskának,
És ezen felül  még
Az embervilágnak,

Mindenkinek legyen
Mindörökké csontja,
És fürödjön mindig
Tejben-vajban úszva.

Egészséges legyen
Mindenki, ki beteg,
Vigye ez a levél
El a szeretetet,

Mert aki nem szeret,
Könnyen megbetegszik,
Magával tol ki,
ki örökké haragszik!

Sokkal jobb az élet,
Ha vidámságban töltjük,
Kicsiknek, nagyoknak,
Mindnek ezt üzenjük!”

Cirmos nagyot nézett
Zöld macska szemével!
Nem értett egyet
Az egész levéllel!

-Tappancs! Tudod te azt,
Hogy kik eszik a csontot?
Az emberek sosem!
Ne írjunk bolondot?!

Inkább írjunk csak tejet,
Azt megisszák ők is,
Még az emberek is,
Kicsik is, nagyok is!

Tappancs ezen nem időzött,
Eddig még sohasem-
- Jó, hagyjuk ki! –mondta.
- Pedig én szeretem!

Így aztán a levél
Csupa kedves kérés,
Megörvendeztették
Vele Annát, a Jó Tündért!

Közben a tündérek
Mind csillaggá váltak,
Fényt és reményt adtak
Az egész világnak!

Mindenki kívánta
a békét a Földnek,
és jólétet, egészséget
a többi élőlénynek!

Még azt is érezték,
Nagyon jó történik,  
Mert a jó kívánság
Mindenkit meghódít!

Már egy hét is eltelt,
Mikor hazatért a szánkó.
A Mikulás, a krampuszok,
Mindenki fáradt volt.

Anna néne finom
Mézesteát főzött,
Ahogy tartották kezükben,
Még egy kicsit gőzölt.

Bepárásodott tőle
a mikulásszemüveg,
mert a gőztől mindig
párás lesz az üveg.

Anna néne hozott
egy aprócska kendőt,
És a szemüvegről
Mindent jól letörölt.

A Mikulás újra
látta a világot,
örömében vígan,
azon nyomban így szólt:

-„Olyan dolog történt,
drága feleségem,
ami még sohasem
a Mikuláslétben!

Mikor elindultunk,
Nagyon sok zsákunk volt!
Erőn felüli volt a
Rénszarvasoktól,

Hogy ezt a kicsi szánt
Így megrakva húzzák,
De hála nekik érte,
A helyüket megállták!

Ám mikor már majdnem
Elfogytak a zsákok,
Csillagfény ragyogta be
Az egész világot!

Szálltunk a magasban,
Mentünk mint a villám,
És akkor az ölembe hullt
Egy kicsi égi csillám!

Ott volt az ölembe,
Ragyogott mint a Nap,
Beszélt hozzám kedves,
Csilingelő hanggal.

Elmondta, hogy van egy
Késett levél itthon,
Kérte valaki, hogy anyja
Meggyógyuljon.

Ám nem is akárki,
Hanem egy kis gyermek,
Ez aztán a jele
Az óvó szeretetnek!

Elmondta a Csillag,
Hová kell repülni,
Oda, hol láttunk egy házat
Szivárványban úszni!

A kiscsillag adott egy
Csudaszép ládikót,
Abban kell tartani
Minden kívánságot.

Ahogy kinyitotta,
Olyan Fényben úsztunk,
Nappali világos lett
A rénszarvasszánunk!

Az összes krampusznak
könnyes lett a szeme,
Így járnak azok mind,
Kik Napba néznek bele!

Aztán hallottunk egy
Olyan csodás zenét,
Mintha ezer hárfa
szólna mindenfelé!

És akkor odaértünk!
Egy kisfiú jött elénk,
Apja-anyja vele volt,
Fogták egymás kezét!

Még ugyan gyenge volt
Kedves édesanyja,
De máris mosolygott,
kedvesen, vidáman!

Leszálltunk a háznál,
A kisfiú megölelt,
Én meg kezet fogtam
Boldog szüleivel!

És képzeld drága Annám!
A kisfiú így szólt:
-Jaj, de vártalak már,
Drága Mikulásom!

Hát megkaptad a levelem?
Úgy örülök neki!
Nézd, anyukám meggyógyult!
Újra tud nevetni!

Én vagyok a legboldogabb
Gyermek a világon,
Ez lesz életemben
A  legszebb karácsony!” -

Átadtam a ládát a
sok jó kívánsággal,
és készültünk haza
a rénszarvasszánnal!

Megsimogattam a fejét,
Ezt tudtam csak tenni,
Aztán halkan a fülembe
Súgott még valamit:

- „Drága Mikulásapó!
Köszönöm a ládát!
Összegyűjtöm majd bele
A világ kívánságát!

Bele fogjuk írni
Ebbe a ládába,
Aki másnak segít,
Az segít Magának!”-

- Mondd meg drága asszonykám!
Mily bölcs az a gyermek!
Fénylő lámpása ő
Az igaz szeretetnek!

Csak azt tudnám, a Csillag
Hogyan került hozzám?
És honnan tudta, Hová vigyem a
kívánságládát?”

Anna néne nem szólt,
Csak mosolygott magában,
Ő tudta, mily erő van
A jó kívánságban!

Az meg, hogy Ő tündér,
A jó tündérek között,
Legyen titok mindig,
Mindünk között, örök!

Ha felnézel az égre,
Tudd hogy minden csillag
Szerencsét hoz neked,
Amelyik csak fényt ad!

Ha van egy kívánságod,
Ne tartsad magadban!
Hatalmas erő van
A Jó akaratban!

Minél többen gondolnak
És vágynak a jóra,
Annál többen hallgatnak
Majd az igaz szóra!

Így segít bennünket
A Mikulás meséje,
Szeretetet hintve
az egész Földtekére!

Hogyha tetszett a mesém,
Mindig visszavárlak,
Mert sok híre van még
A Mikulásvilágnak!