|
Csing a szobrász fából egy harangállványt faragott. Mikor a harangállvány elkészült, aki csak ránézett, úgy megcsodálta, mintha szellemet látna benne. Lu fejedelem is megtekintette, majd megkérdezte a fafaragót:
- Mi a titka művészetednek, mellyel ilyet tudsz alkotni?
A szobrász így felelt:
- Szolgád egyszerű kézműves ember, Felséges Fejedelem. Ugyan miféle titkos művészet lehetne birtokomban? De egyvalamit azért tudok. Attól fogva, hogy rászántam magam a harangállvány faragására, óvakodtam attól, hogy szellemi erőmet más dolgokra fecséreljem. Szigorúan böjtöltem, hogy biztosítsam szívem nyugalmát.
- Háromnapi böjt után nem vetemedtem többé arra, hogy jutalomra, vagy hivatali jövedelemre gondoljak.
- Ötnapi böjt után nem merészeltem megrovásra, vagy dicséretre, sikerre, vagy kudarcra gondolni.
- Hétnapi böjt után elfeledkeztem arról, hogy nekem testem és tagjaim vannak. Ekkor már felséged udvara sem létezett számomra, csak a művészetem létezett és a világ minden ármánya eltűnt körülöttem.
- Így mentem ki a hegyi erdőbe, és addig szemlélgettem a fák természetes tulajdonságait, míg a tökéletes formára rá nem bukkantam. Akkor már készen magam előtt láttam a harangállványt, csak éppen rá kellett tenni a kezemet a fára. Ha ne így történik, semmire se mentem volna.
- Mert semmi más, csupán saját természetemnek a fa természetével való egyesülése tehette olyanná ezt a tárgyat, hogy mindenki szellemi erőt gyaníthat benne.
|