A tér – idő fogságában

Számos oka lehet annak, hogy valaki miért kezd el ezotériával vagy annak bármelyik ágával foglalkozni. Az én utam azzal kezdődött, hogy megkérdeztem magamtól: Ki vagyok? S bár azt gondoltam tudom a választ, rá kellett jönnöm, hogy egészen más, mint akinek hiszem magam. Az önismeretvágy hajszolt a kutatás kényszerébe, mert értelmezni szerettem volna azokat a dolgokat, amelyek csak rám jellemzőek és jellememen keresztül a sorsom egyengetik. A sors és a szabad akarat többnyire egyensúlyt teremt az életünkben – van, mit mi teremtünk, saját érzéseinkkel, gondolatainkkal, döntéseink sorozatával – és van, ami megtörténik, fogalmazzunk úgy, hogy a sorsunk része. Azonban, ha tudatába kerülünk feladatainknak, adottságainknak és lehetőségeinknek, és be is tudjuk építeni életünkbe, tudatossá válhatunk saját létünkre, tudatossá a megoldásokra, a teremtésre, hogy hogyan változtathatunk úgy, hogy a jövőnk, a vágyaink szerint alakuljon. Az úton azonban mindnyájunknak egyedül kell végig mennünk, mert ez az út, a belső út, csak egyedül járható. Aki valóságnak fogadja el a fizikai érzékszervei által megismert világot, s annak szűkre szabott határait, az megfosztja magát a ’csodától’, mely az ismeretlen világ felkutatásán keresztül a lehetőségek végtelen tárházának kapuit nyitja meg. A legbenső lényünk a lehetőség önmagunk legtökéletesebb kibontakoztatására. Ez a csodálatos ’hely’ és létállapot, amely boldog, csöndes és életigenlés van benne, amely lényünk legmélyebb megtapasztalásából kel életre, ez az egyetlen ’hely’ s a jelen az egyetlen létidő, ahol megtalálhatjuk önmagunk. Meg kell tanulnunk jelen lenni a pillanat számára, hiszen ennek a jelenlétnek a mélysége, a szentsége elválaszthatatlan a saját lényünktől, rá kell ébrednünk, hogy ez az egyetlen valódi és elpusztíthatatlan élet. Azért vagyunk itt, hogy elmélyítsük a jelen dimenziójával kapcsolatos tudatosságunkat, hogy fölismerjük, hogy a csoda, bennünk van és általunk születik meg mindenhol, térben és időben, s ha valóban jelen vagyunk, mindenhol megtalálhatjuk. Ha valóban őszinte és igaz kereső vagy, akkor tudod, hogy nincs mitől félned végtelen utazásod során, mert nem tévedhetsz el, bátran haladhatsz utadon, és nincs más dolgod, mint tudatosan megélni a jelent, s ezáltal megteremteni a következő létpillanatot.

Némeczky Krisztina